Az ún. Sztanyiszlavszkij-módszer megújította a színjátszás történetét. Kidolgozója, aki K. Sz. Alekszejevként született Moszkvában, és később, már színészként váltott nevet, megalapította az első haladó szellemű orosz színházat. A Moszkvai Művész Színház létrejötte Nyemirovics-Dancsenko drámaíró és Sztanyiszlavszkij közös terve volt - életük végéig együtt igazgatták ezt az intézményt. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt: elvetni a tizenkilencedik század megkövesedett színjátszó módszereit.

Színházuk 1898-ban kezdte működését - és ekkor kezdte Sztanyiszlavszkij is kidolgozni híres metódusát. Az együttjátszást, a színészek közötti összhangot igen fontosnak tartotta. Kihangsúlyozta a pszichológiai-érzelmi töltetű játékot. Egyik alaptétele volt, hogy a színésznek elsősorban hihetőnek kell lennie - ez fontosabb, mint hogy felismerjék vagy megértsék. Sztanyiszlavszkij vezette be az "érzelmi memória" fogalmát is: a színésznek ahhoz, hogy kellőképpen hiteles legyen, fel kell idéznie egy olyan helyzetet, amikor átélte az eljátszandó érzelmeket. A félelem akkor hihető, ha a színész nem alakít, hanem valóban fél. Az átélésnek tehát azonosulásnak kell lennie.

A Moszkvai Művész Színház híre hamar elterjedt, Sztanyiszlavszkij és társulata az egész világot bejárták. Állandó munkatársai voltak Tolsztoj és Csehov - utóbbi számos darabot írt kizárólag a társulat számára. Sztanyiszlavszkij a későbbiekben is követőkre talált - rajongói között volt például Brecht is. Neve pedig mindmáig mérce a színművészetben.

www.hmg.hu/szinhaz