Színészeink első szereptévesztése, hogy úgy gondolják, akár még belőlük is lehet műsorvezető. Sőt: jó műsorvezető, vagy akár sztár is! Tuti recept: középszínészből sztárműsorvezető némi médiakörítés segítségével. A szakmába való visszavezető út holtbiztos elkaszálásának ez az első és holtbiztos lépése. Egy orvoslátogatóból, pardon: gyógyszermenedzserből sem lesz már klinikai szaktekintély soha. Ezek az utak ugyanis nem oda-vissza járhatók. Túl azon, hogy a műsorvezetés nagyon komoly felkészültséget, és jelentős rutint kívánó szakma. Kábé pont úgy, mint a színészet.

Színészeink második szereptévesztése, hogy ők nemcsak műsort vezetni, hanem interjút készíteni, riporterkedni is tudnak. Sajnos ez a televíziós képernyők és a pénzkötegek körül terjengő ragályos kór másokat is gyakran ledönt a lábáról. Egy színész lehet egészen kiváló ripacs, nyújthat nekünk maradandó élményt, eljátszhat bármilyen karaktert - csak hiteles riporter nem lesz soha, mert éppen a szakmájánál, az előéleténél fogva nem lehet. Hogyan döntsem el, most ki kérdez éppen, melyik figura, melyik karakter, melyik szerep? Badarság, hogy egy színész szerepeitől független entitás lehet. A televíziós riporter is egy szakma, külön, saját szabályokkal és normarendszerrel. Nem átjáróház. Legalábbis nem szabadna, hogy az legyen.

Színészeink harmadik szereptévesztése, hogy úgy gondolják, idővel önálló műsor jár nekik, vélt vagy valós érdemeik elismeréseként. Aztán az történik, hogy ezekre - az általában semmit sem érően hajmeresztő - műsorötletekre ráharaptatnak embereket. Producert, szerkesztőt, rendezőt és ami a legfontosabb: egy megrendelő tévétársaságot is. Innen kezdve pedig nincs gyakorlati akadálya a képernyős ámokfutásnak.

A legfrissebb, televíziós műsorok és tévénézők elleni merénylet Bodrogi Gyula vezetésével landolt az MTV január eleji főműsoridejében. Emlékeim szerint Bodroginak nem ez az első televíziós próbálkozása, ám ennek ellenére - és hangsúlyozva, hogy sajnos rá is igazak a fenti megállapítások - vessük inkább vigyázó (kritikusi) tekintetünket a jeles műsortermékre. Már a cím, Szerepcsere is feszült várakozást kelt, amit B.Gy. sem oszlat el.

Sőt, rögvest felvezeti nekünk a televíziós szereptévesztés csimborasszóját, hogy ő most bizony népszerű színésztársakat fog maga mellé invitálni, akik szerepcserébe esvén, valami egészen mást adnak elő, mint azt tőlük megszokhattuk. S így is lőn. Jönnek sorjában a kollégák, akik a rövid, ám fertelmesen belterjes interjúk után nem átallanak dalra fakadni egy színpad-imitáción. Merthogy szerep-csere. Világos a koncepció, nem?

Aki látta a műsort, gondolom, egyetért velem abban, hogy az roppant soványka volt. Bodrogi inkább vonuljon a színpadra, ne kérdezzen semmit, hanem játsszon, sőt játsszon együtt színészbarátaival bármit, kabarét, sit-comot, drámát - de jól! Akkor pedig még egy-egy nótázást is megbocsátunk néha.