A Gyűrűk Ura filmtrilógia második epizódja ugyanis nem pontosan a könyv történetvezetését követi, néhány tekintetben elnagyol, máshol kihagy vagy változtat az eredeti alkotáson. Ez nem lenne azonban égbekiáltóan nagy baj. Könyv és film egymással teljesen passzos sohasem lesz: tollal van írva az egyik, fénnyel a másik, és mindkettőnek a maga közegében kell helytállnia. A Rajongói Szemnek nevezett érzékeny műszer ezt rövid háborgás után belátja.
Peter Jackson nem ott követett el baklövést, hogy néhol előnytelen (ámde hangsúlyozottan szükségszerű) kurtításokkal élt a celluloidra vitel közben, hanem ott, hogy a trilógia második részében elvesztette azt a kontrollt, amely az első rész alaphangulatát adta. A rendező kapkodott. Míves gondossággal egységesített hangulati elemeit, a képek színezését, hátborzongatóan kidolgozott meseszerűségét, a hatalmas, érintetlen terek megfoghatóságát, összességében a lélegzetelállító és megkapó látványvilágot a film első harmadában meggyötörte.
A Rajongó Szeme (amely nem feltétlenül a Tolkien könyvből építkezik, az is lehet, hogy az első film hatására kezdett működni) nyugtalanná válik. Úgy érezheti, valami cserbenhagyás kezdődik, valami George Lucas féle félreharapás vagy mellényúlás. Meghaladta volna a magát is rajongónak valló Jackson erejét az, hogy több helyszínen kell követni mostantól az eseményeket? Hogy szereplőit nem egy plánban összefogva kell kalandra hívni? Mi veszhetett el az első rész készrevágása óta? Odafigyelés, idő? Bosszantó dolgok ezek.
Ezen felül persze a Két Torony messzemenően élvezetes és ajánlható alkotás. A csatajelenetek, amelyekből bőven kijut a közel három órában, nagyon testközeliek, a poénok, amelyek jó helyen vannak elengedve, még ha olykor sekélyesek is, de ülnek és lazítanak, a digitális trükkök szinte észrevehetetlenek és hibátlanok, az ezernyi statiszta munkája nagyon meghálálja magát, a monumentalitás és a mese illata átható.
Csak a meder alja, amelyben ez a hatalmas, vászonra vitt képfolyam hömpölyög, kavicsos-sziklás néhol. Így a benne-vele úszó néző-rajongó sem lazulhat el benne teljesen. Érzékeny szeme a zátonyokat kutatja.
http://www.agyurukura.com/
Rajongói Szem
Egy hosszú gondolat a Két Toronyról

Létezik egy érzékeny műszer a mi erősen jóra és rosszra polarizált világunkban. Olyan műszer, amely roppant érzékenyen reagál, és amelynek kivezetésein pontosan mérhető eredményességi vagy eredménytelenségi értékmutató jel generálódik. A műszert rajongói szemnek hívják, és vannak bizonyos filmes vállalkozások, amelyek - jobbára okkal - rettegik a nevét. Így lehetett vele Peter Jackson rendező is, hiszen jól látható görcsös igyekezettel úgy próbálta alakítani filmje kampányát, hogy abban egyértelmű utalások hangozzanak el a megfilmesített Tolkien mese közepének hiányosságaira vonatkozóan.