Amit mi Metropolis című filmként ismerünk, az nem az igazi alkotás. „Németország jövendő sorsának profétikus himnuszát” (Georges Sadoul) Fritz Lang rendező eredetileg 153 percben fogalmazta meg írójával és feleségével Thea von Harbou-val együtt. Három hónappal a premier után, 1927 áprilisában amerikai forgalmazója, a Paramount úgy döntött, megrövidíti a Metropolist. Ez a tett olyan „jól” sikerült, hogy azután a német mozikban egy hasonló, tehát azt utánzó vágott változtatot vetítettek.

Ráadásul, az UFA pazarlónak tartotta Fritz Lang nyersanyag-használatát: a filmnek csak 148-ad részét gondolták hasznosnak. S mivel a kor szokása szerint már eredetileg is három változatot vettek fel külön-külön kamerákkal, a német, az európai és a tengerentúli nézők számára, ezért a variánsokból végül is létrejött termék olyan film, amelyben nem Fritz Lang és stábja akarata érvényesült - voltaképpen nem is biztos, hogy ők szívesen adták hozzá a nevüket.

Mégis ez az "öszvér" alkotás lett René Clairtől a Queen együttesig, Charlie Chaplintől a Pink Floyd-ig, filmesztéták, filmtörténészek és mozirajongók számára hivatkozási alap. S bár Hevesy Iván filmtörténész (1893-1966) a filmet (vagyis az általa látott változatot) „üres”-nek és „bárgyúnak”, rendezőjét pedig „fantáziátlan mesterembernek” nevezi, az első világháború után a német némafilm ezzel a „mindenféle stílusú” (H.I.) Metropolissal érte el a csúcsot. Fritz Lang „legjobb némafilmje” (G.S.) a német expresszionizmus korszakában született, amely stílusirányzathoz később hollywood-i rendezők is visszatértek, mint például Orson Welles.

http://www.kino.com/metropolis/