A rácsok mögött

- A Bűn és bűnhődésből színdarabot írni istenkísértés és hatásvadászat is lehet. Megkerülni a könyvet persze senki nem tudja, különösen, ha ennyire foglalkoztatja az intézetek, börtönök világa.

- Egyrészt kamaszkorom óta ez az egyik kedvenc regényem, másodsorban pedig igazából minden munkám, amit eddig készítettem, a bűn és bűnhődés témáját járja körül.

- De a szabadság kérdésének nagyregényévé is vált a könyv...

- Ha bűnt követünk el, az egyszerre megszegése valamilyen törvénynek, és felveti a szabadság dilemmáját: meddig vagyunk, meddig lehetünk önmagunk irányítói. Az én darabomban konkrét értelmű szabadság is megjelenik. A raboknak, akik játsszák, az a jutalmuk, hogy szabadok lehetnek egy-két napra. De nem valamennyien. Versenyhelyzet alakul ki. Így a szabadság itt nem metafora, hanem nagyon is konkrét remény, amellyel a rabokat kecsegtetik. De a darab igazából a bűnhődésről szól. Azáltal, hogy végigmennek Dosztojevszkij művén a rabok, mindnyájan egyfajta szembesülésre kényszerülnek. Aztán hogy ez kiből mit vált ki? Erről szól a darab. Van, akiben nem játszódik le bűnhődés, van, akiben lejátszódik, és van, akinek sikerül eljutni a bűnhődést követő felismeréshez. Ő Raszkolnyikov. Ennek a felismerésnek viszont tragikus következményei vannak.

- Napokat töltöttek a színészekkel a váci börtönben olyan foglyok között is, akik embereket öltek. Mennyiben befolyásolta a valóságos életanyag az írást és a rendezői munkát?

- Egy idő után az ember nehezen tudja különválasztani, hogy az indításnál mennyi volt a valóság és a fikció. Annak is utánajártunk, hogy a bűnözők, akiket a cellába választottunk, összezárhatók-e. Tehát nem csak az írói fantázia működött. Ezek a viszonyok, ezek a hierarchiák, amelyeket itt ábrázolok, teljesen stimmelnek. Legalább is remélem, hogy ha visszavisszük az előadást a börtönbe…

- Miért, visszaviszik?

- A BITEF után szándékunkban áll lemenni. A börtönőrök közül elég sokan megnézték az előadást. Azt mondták, rendben van. De ez a darab nem szociográfia, a belső igazságoknak, a szereplők közti viszonyoknak kell igazaknak lenniük elsősorban. 

- A darabban a hierarchikus viszony is mozgatórugó, az, hogy ki alázza meg - jobban és máshogy - a másikat. Mi jött át az emberi kiszolgáltatottságból?

- Nagyon remélem, hogy sok minden abból, amit inkább csak érzékeltünk. De hát a kiszolgáltatottság mindenhol ott van. Egy börtönben tulajdonképpen csak fokozottabban van jelen. Én nevelőintézetben nőttem fel, nekem azért nem ismeretlen a téma. Itt inkább fokozati, persze súlyos, de csak fokozati különbségek vannak.
Másrészt az ember önmagának, a saját indulatainak is ki van szolgáltatva. Egészen furcsa helyzet, hogy a bezártságtól milyen furcsa állapotba kerülnek az emberek. Vannak közöttük közönyösek, depressziósak, ugyanakkor minden érzelemre sokkal radikálisabban reagálnak, hiszen nem normális helyzetben vannak. Bizonyos dolgokra érzékenyebbek, mint egy civil ember. Mindeközben nem szeretném őket romantizálni. Néha nagyon rossz állapotban vannak, bármennyire is tagadják. Igenis sokukat mardossa lelkiismeret-furdalás, nagyon sokukban viszont egyáltalán föl sem merül ez. Azt szoktam mondani, létezik morál alatti lény. Nem kérdés számára, hogy a tettei morálisak vagy nem morálisak. El sem jut annak megfogalmazásáig, hogy neki valamit meg lehet-e tenni vagy sem. Egyszerűen nem szocializálódott a társadalomban.

Jelenet a darabból /Bertók Lajos és László Zsolt/

- Amper eljut a darabban Raszkolnyikov sorsának megértéséhez az egyik oldalon. Így akár saját sorsává is tudja tenni. A másik oldalon a rendőrt játszó bérgyilkos Zsoltár csak értelmileg azonosul Porfirij figurájával. Élvezi is a játékot: legalább egyszer a másik oldalon. Ő alakítja Szvidrigajlovot is, amit nem akar. Az a bűn neki sem kóser.

- Bérgyilkos. Egy mondatában ott is az egész ideológiája…

-„Számomra nincsenek ártatlanok. Még a gyerekek se, hisz felnőnek.” Nem hisz az ártatlanságban, míg Amper hisz benne. Ezért is képes megszeretni más "asszonyát”.
Egyébként valóban létezik bűnöző tipológia. Egy zsebes nem gyilkos. Zsebesnek lenni szerintük szakma. Az ölés más kategória. A bűnözésben is vannak szakosodások - pszichológiai értelemben is. De itt, ez az összecsapás a dráma játszása során újraalakuló hierarchiarendszerben egy pozícióharc is Szonya birtoklásáért. Őt a futtatója, Borotva adja kölcsön - pénzért. Közben a szereplők Dosztojevszkij művén keresztül vallanak saját dolgaikról. Egy idő után az is összemosódik, mit írtam én, és mit Dosztojevszkij.

- A szövegre finoman egyensúlyoz a naturalizmus és az emelkedettség között.  Néha még a költészet magasságába is emelkedik az előadás. 

- Önmagában a naturalizmus sohasem érdekel. Minden filmben egyfajta metaforikus nyelvet próbálok beszéltetni. Egy kicsit emeltebben, mint az reális. Azon belül persze minden mondatnak reálisnak kell lennie. Néha átlépik a határt a színészek. Amikor az ember elengedi őket, és már nagyon övék a szerep, mint ahogy ez már nagyon az övék, vigyázni kell arra, ne szaladjon ki a ló a karámból. Másodsorban nagyon fontosnak tartottuk, hogy a rabok, akik meghúzzák a darabot, tiszteljék  Dosztojevszkij szövegét. Nem nagyon fordul elő, hogy a rab  beleírna Dosztojevszkij szövegébe. Ha beleír, a másik azt rögtön észre is veszi. A számonkérő kérdésre Szvidrigajlov-Zsoltár azt válaszolja például, hogy annál a szövegrésznél éppen álmodik. A mennyország nem falusi fürdő nála, hanem cella. A szövegekbe beépül az életük.

Dosztojevszkij-Sopsits: Bűn és bűnhődés a rácsok mögött az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadása volt. 

Budapesti Kamaraszínház, rendező: Sopsits Árpád

Zsoltár (Porfirij): László zsolt

Amper (Raszkolnyikov): Bertók Lajos

Véna (Mikolka): Janicsek Péter

Borotva (Luzsin): Törköly Levente

Madonna (Szonya): Kovács Ferenc

Pedro (Anya): Torma István

Sűrű (Dunya): Bozsó Péter

Ciceró: Haytl Zoltán

Homály (Razumihin): Karácsony Zoltán

Börtönőr I.: Földi Tamás

Börtönőr II.: Lovai Tibor

Kapcsolódó linkek:

www.lap.szinhaz.hu

www.poszt.hu