Újabb megfáradt médiavándort fogadott vissza, és ölelt fonnyadt kebelére a Magyar Televízió, ez a mindörökkön megbocsátó, soha semmit nem kérdező, mindent el- és befogadó, kivénhedt uzsorás. Az RTL és a tv2 közös kitaszítottja, Szily Nóra talált vissza a közszolgálat képernyőjére egy kora vasárnapi órán. Tékozló lány, kinek visszatértére azért messze nem a legszebb borjút áldozták fel, csak a soványka üszőt: egyórányi fájdalmasan spórolós, kulturális műsorfalatot kapott reggelire - ha szabad e képzavarokkal élni. Vigaszt - mit vigaszt! -, lelki támaszt, balzsamos gyógyírt jelenthet azonban neki társul kínált műsorvezető párja, a jelenleg ugyancsak pária Betlen János. Ők ketten gyürkőznek a feladatnak neki, hogy vasárnap reggel kultúrát kínáljanak a tejeskávé mellé. A gyürkőzésig el is jutnak.

Mert hiába az évtizednyi rutin, hiába a viharvert profizmus, hiába a több száz kiszenvedett, letudott, kiérdemelt vagy éppen megúszott interjú és beszélgetés - ez a kisujjból kirázandónak szánt, huncut hatvan perc kifogott a nagyhalakon. Rejtély, rossz passz, szerencsétlen csillagzat, mindegy, mi az ok. Alkotómunkáról lévén szó, a végeredmény számít - és az bizony siralmas. Mentségükre legyen mondva, a stáb sem volt a segítségükre; szerkesztővel, rendezővel az élen. Szégyenletes, amit a magyar animációs művészet egyik legnagyobbjáról, Gyulai Líviuszról képben és hangban össze mertek gányolni három perc terjedelemben. Hasonlóan gyengére, de legalább nem gyalázatosra sikeredett a restaurátorral készült kisfilm egy kép megmentéséről. Persze ebben izgalom, dramaturgia, konfliktus nulla. Az adás mozgóképes része ezzel ki is merült, mert a fennmaradó 53 percben megbízható, szédítően közhelyes, képileg duplán fásult és semmitmondó beszélgetések meg "akciók" leközvetítése zajlott.

A műsorvezetők ebben nyújtott teljesítménye legalábbis elriasztó volt. Lehet, hogy még vagy már, de egy kis pihenés igazán rájuk férne. Úgyhogy jóindulatból tudjuk be a fáradtságnak és a korai kelésnek (bár ebben Szilynek még gyakorlata is van) azt, amikor Betlen János meg bírta kérdezni a könyvszerkesztő kartográfustól, hogy vajon a régi térképek azért szebbek-e, mint az újak, mert pontatlanok. Az ő kérdését már csak műsorvezetőnő társa bírta alulmúlni, mikor édesdeden megérdeklődte az idős festőművésznőtől, hogy minek a hatására kezd el festeni. Kérem szépen! Alkotó és gondolkodó elmék egy kulturálisnak nevezett adásban ilyent ne kérdezzenek, slussz!

Egy nagy, kereskedelmi szigetről elvándorolt - egyelőre röpképes - dodó dobbantott nagyot az mtv show-színpadán, és örül, hogy oly sok idő és annyi találgatás után végre ő is egy áhított révbe ért. Galambos Lajos csupa mosoly, elvégre friss szerződés lapul a zsebében, vélhetőleg nem is akármilyen. Nemzetünk Lajcsija nem érdemtelenül boldog. Ő ugyanis megmutatta, hogy az élő vidéki lagziközvetítéseket bámuló milliók közel öt éven át a felszínen tudnak tartani nemcsak egy műsort és egy hétvégi nap prime-time-ját, hanem kis túlzással egy egész televíziós csatornát is. Friderikusz Sándor médiateljesítménybeli elsősége ebben a relációban legalábbis megkérdőjelezhető. Ráadásul ezt a Lajcsit még szeretni is lehet, olyan képe van, na!

Öltözni és háromnál több mondatot egymás után fűzni ugyan a tv2-nél sem tanították meg (itt sem fogják), ám Lajcsin nem lehet fogást találni. Tudja ő a dörgést a közszolgálatban is, kérem. Maradjon mindenki a saját kaptafájánál, s ha történetesen trombitálni meg énekelni tud, tegye azt. A beszédet pedig bízza az ország legismertebb beszédhibás médiaszemélyiségére, Verebes Istvánra. A történet így kerek és szép. Verebes István ugyan alig három nappal korábban szilveszteri jókívánságként (akkor az RTL-en) közölte, hogy tulajdonképpen nem kellene neki olyan szépen keresnie, mint ahogyan keres, de aztán nyilván elfogyott a kosztpénz, és őt annyira nagy szeretettel hívták ide a Dáridó-udvarházba, akarom mondani a Szuperbuliba, hogy ő biz' eljött, mert vidáman akar Európához csatlakozni és punktum. Mit keresek én itt? (Pénzt.) Ha nem tetszik, ne nézzed! (De nézem.) Adódhatnak itt ugye kérdések és válaszok egyaránt, ám ezeknél érdekesebb lenne a műsor maga. Sajnos nem az.

Lajcsi két órája egy Dáridóval egybeoltott Club2. A Szuperbuli súlyosan génhibás klónműsor, amelyen még a pénzkeresésben megőszült Verebes sem tud segíteni. Ez az adás ugyanis nem tudja eldönteni, mi is akar lenni, kihez akar szólni, kit kíván szórakoztatni, s ezek bizony a születéstől létező, generikus bajok. Van szekér és high-tech, van udvar(ház) és van koncerthangulat, vannak táncosok és vannak ízléstelen, mediterrán díszletek. Egy furcsa vízió lenyomatai arról, hogyan képzeli el egy gazdaggá lett outsider némi szakmai segítséggel a televíziós szórakoztatást 14-től 64-ig. Szó se róla, eddig bejött neki. Kérdés, mire lesz elég ez a sajátos mix a közszolgálatin, ahol olyan műsorok is, mint az MMM vagy a Kék Fény látványosan megbuktak, hogy az egyebekről ne is beszéljünk.

Alkotónak és gondolkodónak tartott emberek nyitották és zárták is a vasárnap érdemi részét az mtv-n. Ám mekkora kontraszt, s egyben mennyi döbbenetes hasonlóság van a két műsor között! Szuperbuli - ígéri az igen blikkfangos cím. A Galéria nevén legalább ennyien és ennyi ideig törték a fejüket. Mindkettő kultúra. Az egyik hochnak szánt, a másik tömeg. Vélhetően mindkettőben dolgoznak televíziós szakemberek, de hogy egyikben sem gondolkodnak és alkotnak, az is biztosra vehető. Vélhetően mindkettőt a Magyar Televízió rendelte meg a mi pénzünkből. Sajnos mindkettőt adásba is engedte.