Magyarország négy legnagyobb egyháza a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó hit hívőit gyűjti egybe. Ezek a felekezetek számos alkalommal fordultak egymás ellen a történelem folyamán. A könyv azt illusztrálja, hogy bár bizonyos fontos alaptételekben eltérnek, a zsidó-keresztény kultúra alapjait meghatározó vallások mégis igen hasonlók.

Az Egyházi protokoll nem illemtankönyv, bár kiderül, hogy különböző egyházak szokásai szerint hogyan kell köszönni, milyen megszólítások használatosak, hogy a liturgiai szertartásokhoz és ünnepekhez milyen viselkedési forma járul. A szerző ennél többet akart: az olvasó tulajdonképpen egy kulturális ismertetőt - és nem rossz értelemben vett ismeretterjesztő irodalmat! - tart a kezében.

A négy valláshoz kapcsolódó négy fejezet mindegyikében rövid és világos egyháztörténeti bevezetőt találunk - bár a katolicizmus és a zsidóság esetében a történeti adatok a szertartások leírásánál kapnak nagyobb szerepet. A történelmi megközelítés mellett a mai magyarországi egyházak felépítéséről, működési elveiről is sokat megtud az olvasó. A kegytárgyak és egyházi viseletek esetében nemcsak funkcionális, hanem művészettörténeti jellegű leírást is kapunk. Szó esik a keresztény szimbólumokról és a színek jelentéséről is, lexikonszerű, tárgyilagos megfogalmazásban. Minden fejezet zenetörténeti ismertetővel zárul. Az illusztrációk és a fotók pedig segítenek tisztázni a fogalmakat.

A szokások, szertartások, ünnepek leírása is igen precíz, történelmi adatokkal megtámogatott, ugyanakkor izgalmas információval is szolgál. Néhány különlegesség például karácsonyi ünnepünkről: a közember számára újdonság, hogy december 25. Liberius pápa 354-ben kiadott egyházi rendelete óta tekintendő Jézus születésnapjának, és hogy a karácsony csak a 17. század óta lett családi ünnep. A karácsonyfa történetéről is érdekes dolgokat tudunk meg: az elsőt feltehetően Luther Márton állította 1536-ban, Magyarországon azonban jóval később vált ez hagyománnyá. Először Brunswick Teréz grófnő állított feldíszített fenyőt 1825-ben. A főúri szokást később átvette a polgárság, és közvetítésükkel valamennyi társadalmi réteghez eljutott.

A tudományosság igényével készült, ugyanakkor érdekfeszítő munka számos információval szolgál mindazon laikusok számára, akik ki szeretnék egészíteni egyházakról és vallásokról való tudásukat. Ez a könyv tömör és kielégítő.

Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll
Nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásai
Athenaeum 2000 Kiadó

http://www.lira.hu/athenaeum/