A nagy magyar repül?s álom, az óceánrepülés kezdeményez?je Magyar Sándor volt, aki els?sorban az Egyesült Államokba kivándorolt magyarokat próbálta rávenni az expedíció anyagi támogatására. Miszlay Zsolt cikkéb?l kiderül, a leleményes Magyar 1 dollárért árusított levelez?lapokat a frissen alapított American-Hungarian Transatlantic Comittee nevében, hogy az így összegy?jtött összeggel az óceánrepülés költségeit fedezze. Ám a nagy gazdasági világválság, pénztelenség id?szakában ez a kezdeményezés eleve halálra volt ítélve. A képeslapokból mintegy 5000 dollár gy?lt össze.

Ekkor lépett a színre egy Amerikába kivándorolt magyar iparos, Szalay Emil, aki 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így 1931. július 15-én az új-foundlandi Harbour Grace (Kegyelem Kik?t?je) repül?terér?l kifuthatott a „Justice for Hungary” nevet visel? Lockheed Sirius típusú gép, két pilótával a fedélzetén: Endresz Györggyel és Magyar Sándorral.

A repül?gép névválasztását így indokolja Miszlay: „1930 februárjában Harold S. Rothermere, az angol Daily Mail újságkonszern elnöke 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki els? ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ? javaslatára kapta a repül?gép a „Justice for Hungary” nevet”.
A történelmi út sikerrel zárult, a két pilóta az 5770 km-es utat 25 óra 20 perc alatt tette meg, mintegy 250 km-es átlagsebességgel. A pilótákat sokáig szerencse ifjaknak is hívták, hiszen utolsó égi kilométereiket meglehet?sen kalandos körülmények kötött tették meg. „Már magyar területen Gy?r közelében az óceánrepül?k észlelték, hogy a motor üzemanyag-ellátása akadozik, további 70 km megtétele után a benzinvezeték eldugult és a hajtóm? leállt –írja Miszlay. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án Bicske határában…egy kukoricásban kényszerleszállást hajtottak végre.” Tengeri repül?k érkezése a tengeri földre.

A rekordereket nemzeti h?sként fogadták. Pár nappal kés?bb Budapesten százezrek ünnepelték ?ket. Az autogramkér?k lapjára egyszer?en csak annyit firkantottak: Gyurka és Sanyi. Kosztolányi Dezs? így ír róluk 1931. júliusában az Új Id?kben: „Álltak a világhír fényszóró-csóvájában, szemrebbenés és káprázás nélkül, nyugodtan. Emelgették ?ket, virágokkal dobálták, jobbra-balra ráncigálták. Ismeretlen n?k csókolgatták a nyers leveg?t?l pirosra-kékre szítt arcukat, melyen még érzett a tenger sós íze.”

A nagy örömöt kevesebb, mint egy év múlva országos gyász váltotta fel, ugyanis a világ óceánrepül?inek találkozójára elrepül? Endresz György és segédje Bitai István Róma közelében lezuhant a „Justice for Hungary” –val és életét vesztette. 1932. májusában több, mint százezer ember kísérte ?ket végs? nyughelyükre. 

Miszlay Zsolt: Az els? óceánrepülés, 1931: „Igazságot Magyarországnak” 2002/7 História 29-30. oldal  www.historia.hu