- Mi járt a fejében, amikor eldöntötte, hogy kiállításon mutatja be a testeket?
Günther von Hagens:
Húsz évig dolgoztam anatómusként a Heidelbergi Egyetemen, és a diákok roppantul meg voltak velem elégedve. Akkoriban hétvégenként t?zoltókat és n?véreket kalauzoltam a kiállított preparátumok között, és észrevettem, hogy az alapvet? anatómiai ismereteik is hiányoznak. Manapság a laikusok látszólag nagyon sokat tudnak az emberi testr?l. A médiában hallanak és olvasnak róla, képeket is láthatnak például arról, milyen egy szívinfarktus, meg hogy milyen a dohányzók tüdeje, de sosem látják, hogy valójában hogy is néz ki. Ezen változtatni kell
A célom, hogy demokratizáljam az anatómiát.
– De mi késztette arra, hogy megrendezze ezt a kiállítást? Oktatni akar vagy inkább sokkolni?
Günther von Hagens:
Ha megfigyeli a látogatók reakcióit, látni fogja, hogy senkit sem sokkolnak a látottak: inkább meg vannak lep?dve, és lassan felfedezik a saját testüket is. Itt aztán tényleg nem száraz anatómiáról van szó. Ez egy anatómiai esemény, ha úgy tetszik, szórakozás.
- Mib?l gondolta, hogy az embereket ennyire fogja érdekelni? Számított-e arra, hogy több millióan lesznek kiváncsiak a kiállításra?
Günther von Hagens:
Teljes mértékben. Már cs?dbe mentem volna, ha nem így állna a helyzet. Amikor megrendeztük az els? show-t Németországban, egy kritikus azt mondta, legfeljebb 40.000-en jönnek el. Ezzel szemben már 800.000 látogató volt. Én gondoltam, hogy a gyakorlati tudásból hiány van. Azért vannak itt, hogy ?k is láthassák azt, amit a szakért?k évszázadok óta élveznek.
- Kik voltak az els?k, akik testüket felajánlották Önnek és mivel vette rá ?ket, hogy ezt tegyék? Gondolom, ha megvan a holttest, akkor gyorsan neki kell fogni a kipreparálásának, miel?tt oszlásnak indul. Szóval kik voltak az els?k?
Günther von Hagens:
Igazából nem sürget az id? – nyáron két hét, télen pedig négy hét – ugyanis a testnek nem kell frissnek lennie. Már a legelején, amikor kigondoltam ezt az eljárást 1977-ben, sok ember, aki látta a kiállítás, jelentkezett, annyira tetszett neki, amit látott. Németországban naponta 5 ember iratkozott fel. Eddig mintegy 4,500 donorunk van, úgyhogy testekb?l nincs hiány.
- Itt Londonban is akadt olyan, aki feliratkozott?
Günther von Hagens:
Most van a harmadik nap, és nagy örömünkre már 8,000 látogatónk volt. Egy angol férfi feliratkozott, aki már látta a kiállítást Belgiumban, és azt mondta, hogy a látvány szépsége annyira magával ragadta, hogy eldöntötte, ez sokkal jobb, mintha eltemettetné vagy elhamvasztatná magát.
- És mi a helyzet azoknak a rokonaival, akik odaajándékozzák a testüket? Volt már olyan, aki eljött megtekinteni a halott hozzátartozóját a kiállításon?
Günther von Hagens:
Nagyon fontos, hogy a testek anonimek maradjanak, máskülönben az egész egyfajta posztumusz múzeummá alakulna át. Ez nem az a hely, ahová gyászolni jönnek az emberek. Nem illegális temet? – ez a megvilágosodás terme, és amikor az ember tanulni akar, akkor nem gyászol. Ezért hát megvolt rá a jó okom, hogy bizalmasan kezeljem a személyes adatokat – a rokonok jönnek, látnak, de nem tudják, ki kicsoda, és szerintem ez nagyon is helyénvaló.
- Melyik nem képvisel?i hajlanak inkább arra, hogy odaajándékozzák a testüket?
Günther von Hagens:
Kb. 15% -kal több n? adományozza oda a testét, és mintegy 10 - 20% -kal több n? jön el a kiállításra. Miért? Mert a n?k jobban függenek a testükt?l és jobban is érdekli ?ket a szépség, kozmetikumok, stb. viszonylatában, nem is szólva a gyermekszülésr?l és –nevelésr?l, tehát nagyon is érthet? hogy fontosabb számukra a testük.
- Nem gondolja, hogy az Önt ért kritikák egy része megalapozott? Testek felvagdosása és kiplasztikázása ugyanis nem csoda, ha sokakat elgondolkoztat, vajon teljesen éplelk? emberrel állnak-e szemben. Ön hogyan reagál ezekre a felvetésekre?
Günther von Hagens:
Ilyen er?vel Leonardo da Vincit és más középkori mestereket is - akiknek a követ?jének tartom magam - ?rültnek nevezhetnénk. Nos, én magamat teljesen kiegyensúlyozott személyiségnek tartom. Arról nem is beszélve, hogy ?k, pl. Leonardo éjjel ment testeket lopni az akasztófáról, hazacipelte ?ket, felboncolta aztán elrejtette ?ket az ágya alá. Hála neki és másoknak, ma sokat tudunk az emberi testr?l és a várható élettartamunk megkétszerez?dött. Ilyen értelemben persze én nem vagyok kiegyensúlyozott, de a valós életben néha muszáj megtörni a társadalmi tabukat.- Egy társadalom nem élhet tabuk nélkül, de egy társadalom anélkül nem tud fejl?dni, hogy ne feszegetné azokat. Én olyan ember vagyok, aki tabukat döntöget.
- Ön is odaajándékozza majd a testét, amikor meghal?
Günther von Hagens:
Hát persze, örömmel, és nagy izgalommal, mert számomra nagy megtiszteltetés, hogy kiállítják a testemet, és így halálom után is szolgálhatom az anatómiát és a felvilágosodást.
- Na persze a nagy kérdés az, ki fogja ezt elvégezni ha Ön már nem él?
Günther von Hagens:
Tudom, hogy kollégáim hajlandók lesznek mintegy 1500 munkaórát eltölteni azzal, hogy egy jó kis darabot készítsenek bel?le, így a világon maradhatok akár néhány évszázadig is.
A balzsamozás egyfajta vigasz, ugyanis megváltoztatja a halál arcát.
